GION NÁNDOR EMLÉKHÁZ

Az erőltetett menet szenttamási állomására érkezett a versvándor

A Töredék és a Bori napló bemutatója a Gion Nándor Emlékházban

Vasárnap, szeptember 15-én a délutáni órákban két hölgy társaságában Szenttamásra érkezett Tóth Péter Lóránt versvándor. Az Abdáig menetelő fiatalember Radnóti-produkciója iránt nagy volt az érdeklődés, a Gion Nándor Emlékház udvarában a később érkezők számára már nem maradt ülőhely. A hazai közönség mellett Temerinből, Óbecséről, Bácsfeketehegyről, Kishegyesről is érkeztek vendégek.

Idén van Radnóti Miklós születésének 110. és halálának 75. évfordulója. Tóth Péter Lóránt úgy döntött, végigjárja azt az utat, amelyen 1944-ben Borból Radnóti Miklós és társai Abdáig meneteltek. Ez 820 kilométeres út, ebből 670 kilométert gyalog fog megtenni, 150-et pedig vonaton. Az út során közel 30 településen lesz/volt megemlékezés, de az út majdnem 100 településen halad át. A fő cél tisztelettel adózni a bori munkaszolgálatosok emléke előtt, népszerűsíteni Radnóti verseit, és ráirányítani a figyelmet a második világháború szörnyűségeire, hogy hasonló ne történhessen meg soha többé. A egyórás monodrámát szűnni nem akaró vastaps követte, amely után Tóth Péter Lóránt felvázolta eddigi tapasztalatait és az út folyamánt történteket.

A versvándor elmondta, augusztus 31-e óta eddig több mint 400 kilométert tett meg azzal, hogy a hétvégét Újvidéken töltötte, szombaton pedig pihenőnapja volt: − Ma reggel két társ csatlakozott hozzám a gyaloglásban: egy palicsi hölgy, aki hajnalban azért utazott Újvidékre, hogy csatlakozhasson hozzám a Szenttamásra vezető úton, ő ma éjszaka busszal visszamegy a városba, ahonnan kocsival hazautazik. A másik hölgy egy jó ismerősöm, aki ugyancsak csatlakozott hozzánk. Így érkeztünk meg a késő délutáni órákban Szenttamásra, ahol Radnótiék annak idején a helyi téglagyárban töltöttek egy éjszakát. Lehet furcsán hangzik, de számomra az út tele van pozitív élményekkel. Furcsa azért, mert már többször említettem, hogy a halottak útját járom, hiszen Borból elindult 3200 ember, Pancsovától viszont folyamatosan egyfajta mozgó vesztőhellyé válik az út, a németek és magyarok gyilkolják a munkaszolgálatosokat, főleg azokat, akik már menetképtelenek. Pancsova környékén mintegy 200-ra tehető az áldozatok száma, később viszont már 1000 embert mészárolnak le, csak azért, mert a több kilométeres menetoszlop akadályozza a német csapatok visszavonulását – mutatott rá a versvándor. Mint mondta, Radnóti Miklósék útja több helyen tragédiákkal teli. Az egyik az, hogy folyamatosan egy napra vagy csak pár órára volt tőlük a frontvonal, vagyis a halál végigkísérte őket az úton. Az élet azonban mindig olyan közelben volt, mint a halál, mert bármely településen, ahol éltek magyarok, így Belgrádtól kezdve Pancsován, Titelen, Tiszakálmánfalván, Újvidéken, Szenttamáson át, a magyar közösségek nagy létszámban összejöttek, akkor is, most is. Tiszakálmánfalván például a gyerekek külön erre az alkalomra összeválogatott verseket szavaltak. Ennek az útnak talán éppen ez az egyik célja, hogy összekovácsolja az embereket, és amikor hazamennek, újra elővegyék a Radnóti-verseket, beszéljenek Radnótiról. Ő számomra óriási példakép, nem ismerek még egy olyan embert, akiben ekkora akaraterő volt, aki ennyire haza akart menni, aki ennyire túl akarta élni ezt az egészet. Vágyott a falujára, hogy családot alapítson, hogy a világháború befejeztével maguk mögött hagyják a szörnyűségeket, és újrakezdjék az életet. Csak ment előre, folyamatosan, és abban a földi pokolban a világirodalom legszebb verseit írta meg. Számomra felfoghatatlan, hogy milyen lelkiállapotba került, és azt gondolom, hogy Radnóti igenis hat a mai emberekre, a mai nyelvre – magyarázta Tóth Péter Lóránt.

A kérdésre, hogyan állt össze a bemutatott produkció, elmondta, két szakemberrel, Radnóti-kutatóval vette fel a kapcsolatot. Egyikük vaskos kötetet írt a bori munkaszolgálatosokról és Radnóti Miklós útjáról, a másik pedig a Töredék című kis füzetnek a szerzője. Utóbbi, Kőszegi Ádám kora miatt még találkozott túlélőkkel, szemtanúkkal, hozzátartozókkal, és az így összegyűjtött történetekből összeállt Radnóti utolsó hónapjának krónikája. Találkoztam a tanár úrral, megkértem, hogy használhassam a szövegét. A szöveget egyébként Hajvert Ákos barátommal egy kicsit lerövidítettük, és ebbe a rövidített szövegbe tettük a Bori-notesz verseit, és egyéb, a költő által írt verseket, továbbá ő segített összeállítani az egészet.

A szenttamási bemutatót követően az előadóművész elbeszélgetett a jelenlévőkkel, ismerősökkel. Hajvert Ákos rendező, aki ugyancsak versmondó, kifejtette, a verszarándoklat egyfajta belső út is. Ilyenkor közelebb kerül az ember önmagához, az egyhónapos gyaloglás pedig nem kis fizikai megpróbáltatással is jár.

Tóth Péter Lóránt és Hajvert Ákos másnap ellátogatott a szenttamási Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskolába, ahol a felsősök Radnóti-versekkel köszöntötték, majd szolidaritást vállalva együtt gyalogoltak a település szélén található téglagyárhoz, ahol Radnótiék annak idején éjszakáztak.

Paraczky László