Gion Nándor (1941–2002)
1941-ben született Szenttamáson, 2002-ben hunyt el Szegeden. Prózaíró, szerkesztő. Az általános iskolát szülőhelyén az Arany János Elemi Iskolában, az ipari szakiskolát a szabadkai Fémipari Szakközépiskola lakatos szakán végezte. Az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén szerzett tanári oklevelet 1963-ban. 1963 és 1983, valamint 1985 és 1994 között az Újvidéki Rádió munkatársa, szerkesztője, főszerkesztője, 1983 és 1994 között az Újvidéki Színház igazgatója. 1979-től 1982-ig a Vajdasági Íróegyesület elnöke volt. 1993 őszén Magyarországra költözött.
Művei: Kétéltűek a barlangban, Testvérem, Joáb, Engem nem úgy hívnak, Ezen az oldalon, Postarablók, Olyan, mintha nyár volna, Latrotnak is játszott (Virágos Katona, Rózsaméz, Ez a nap a miénk, Aranyat talált), A kárókatonák még nem jöttek vissza, Sortűz egy fekete bivalyért, Az angyali vigasság, Börtönről álmodom mostanában, Izsakhár, Mint a felszabadítók, Jéghegyen, szalmakalapban, Mit jelent a tök alsó? (Novellák a hagyatékból).
A Gion-műveknek eddig tizenkét nyelven huszonnyolc átültetése keletkezett, ezek közül tizenegy teljes kötetnek, a többi egy-egy novellájának és a vele készített interjúnak a fordítása. Az Újvidéki Rádió magyar és szerb nyelvű dráma-szerkesztősége és a Magyar Rádió közel félszáz hangjátékot rendezett az író műveiből.
Az Újvidéki Rádió drámaműsorainak szerkesztősége részére Gion Nándor fordított és rádióra alkalmazott két darabot, 1973-ban Giy Foissy Még képesek röpcédulát osztogatni, 1975-ben Joseph Heller Megbombáztuk New Haewent című művét dramatizálta.
Az 1980-as években a Testvérem, Joáb és az ifjúsági regények alapján filmek, tévéfilmek készültek. Vicsek Károly Naplemente című alkotása a Testvérem, Joáb című regény filmes adaptációja. A Kanizsán és Versec környékén forgatott filmet 1982-ben a pulai filmfesztiválon mutatták be. Vicsek Károly 1985-ben az Ezen az oldalon novelláskötetet filmesítette meg Késdobáló címen, 1988-ban Gion Nándorral együtt írták a Keresünk egy jobb hajót című film forgatókönyvét, amellyel 1989-ben Kőszegen elnyerték a Zsűri Díját a Televíziós Gyermekműsorok és Gyermekfilmek VIII. Szemléjén. András Ferenc a Postarablók at és A kárókatonák még nem jöttek vissza, Szabó László a Sortűz egy fekete bivalyért, Sára Sándor A vád, Havas Péter pedig az Izsakhár alapján készült A szivárvány harcosa című filmet rendezte.
Gion Nándor műveit két színházban, az Újvidéki Színházban és a győri Forrás Színházban játszották. Az Újvidéki Színház társulata az Ezen az oldalon című művéből készült színdarabot 1978. december 28-án mutatta be, a Kárókatonák még nem jöttek vissza című ifjúsági regény alapján készült Koldustetűt pedig 2006. március 14-én. A Forrás Színház és a Pelikán Színház közös produkciójaként jött létre Győrben a Kárókatonák című előadás, amelyet Gion Nándor A kárókatonák még nem jöttek vissza című regénye alapján Németh Ervin írt. A Kárókatonák 2006 és 2008 között szerepelt a győri Forrás Színház repertoárján, ez alatt a két évad alatt a trupp számos helyen vendégszerepelt Magyarországon és a határon túl.
A kilencvenes évek végétől Gion Nándor művei a látássérült emberek számára is hozzáférhetővé váltak. A budapesti székhelyű Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége megbízásából eddig több mint tíz regényéből és novelláskötetéből készült hangoskönyv.
Életének, személyének megismerését, valamint az olvasó- és filmes közönség érdeklődésének kielégítését szolgálták az íróról készült dokumentumfilmek: a Szenttamáson, Szabadkán és Újvidéken forgatott Szülőföldem: Szenttamás (Rendezte: Eck T. Imre, Magyar Televízió, 1983.), a Beleszülettem a kisebbségi sorsba – Portré Gion Nándorról (Juhász György interjúja Gion Nándorral. Rendezte: Jeli Ferenc. Duna Televízió, Budapest, 1994.), a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sajónémetin felvett Olvasólámpa – Találkozás Gion Nándorral (Rendezte: Halmy György. Dunatáj Alapítvány, 2000) című félórás dokumentumfilm és a Gionfalva – Szenttamási portré (Snittegylet Filmműhely, Budapest 2008.), amelyben az íróval készült utolsó tévés interjú látható.
Gion Nándor számos díjban és elismerésben részesült: első díj a Magyar Szó novellapályázatán (Olyan, mintha nyár volna, 1968), első díj a Forum Könyvkiadó regénypályázatán (Testvérem, Joáb, 1968), első díj a Forum Könyvkiadó ifjúsági regénypályázatán (Engem nem így hívnak, 1969), Híd Irodalmi Díj (Virágos katona, 1973), Neven-díj (A kárókatonák még nem jöttek vissza, 1977), Újvidék város Októberi-díja a (Latroknak is játszott, 1977), Szenttamás község Októberi-díja (1979), Neven-díj (Sortűz egy fekete bivalyért, 1984), a Forum Könyvkiadó és az Alkotók Gyűlése Nívódíja (Az angyali vigasság, 1986), Déry Tibor-díj (1987), József Attila-díj (1988), a Zsűri Díja a Televíziós Gyermekműsorok és Gyermekfilmek VIII. kőszegi Szemléjén (a Keresünk egy jobb hajót című film forgatókönyvéért, 1989), Az Év Könyve Jutalom (Börtönről álmodom mostanában, 1991), Az Év Könyve Jutalom (Izsakhár, 1994), a Soros Alapítvány Soros Irodalmi Életmű Díja (1993), a Soros Alapítvány Alkotói Díja (1999), MTI-Press tárcanovella-pályázatának első díja (Nem baleset lesz, 1996), Márai Sándor-díj (1997), Magyar Köztársaság Babérkoszorúja (2000), Kortárs-díj (2001), Szenttamás község Értünk-díja (2010).
Forrás: Horváth Futó Hargita: Lokális kontextus, elbeszélői szerepkörök és a szövegek átjárhatósága Gion Nándor opusában . Bölcsészettudományi Kar, Újvidék, 2012.
