Gion Nándor Napok 2014.

Továbbadni Gion életművét a szerb olvasóközönségnek (is)

Szerb nyelvű irodalmi esttel zárult a 2014. évi Gion Nándor Napok Szenttamáson

2014. február 28.

A Gion Nándor napok idei utolsó rendezvényén az olvasóközönség kérésére szerb nyelvű irodalmi estet tartottak, amelyen a Priče iz Keglovićeve ulice című fordításkötetet mutatták be. A kötet a Gion Nándor Emlékház és a Szenttamás Község által 2012-ben meghirdetett Gion Nándor Műfordítói Pályázat eredményeként született a Forum Könyvkiadó Intézet kiadásában, dr. Horváth Futó Hargita szerkesztésében. A kötet kiadása óta számos olvasóra talált, beszédtéma lett Szenttamáson a szerb anyanyelvű befogadók körében, akik számára a művek külön érdekessége, hogy felismerhetők a helyszínek és azok a figurák, akikről az író a szereplőket modellezte.



A rendezvényen dr. Horváth Futó Hargita, az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék docense Gion Nándor életpályájáról, Németh Dezső, a Gion Nándor Emlékház munkatársa az emlékházról és a Gion Nándor Szépirodalmi Pályázatról beszélt, a Priče iz Keglovićeve ulice kötetből Mihajlović Mirjana, a szenttamási Med i žaoke nevű felolvasószínpad tagja olvasott fel részleteket. Papulin Pavle, a szenttamási gimnáziumi nyugalmazott szerbtanára Gion novelláiról és a fordításkötetről tartott előadást:
– A mai irodalmi est megszervezése egy évvel ezelőtt indult, amikor a Népkönyvtár ugyanezen helyiségében a Gion-napok keretében bemutatásra került a Priče iz Keglovićeve ulice című fordításkötet. Akkor az est vendégei azok a szerzők voltak, akiknek a fordításai belekerültek a könyvbe. Lelkesen olvastam végig a kötetet, és magával ragadott, azonnal feltettem a kérdést, miért nem tartottunk eddig szerb nyelven semmilyen hasonló (irodalmi) találkozót, amikor Gion Nándor Szenttamás legkiemelkedőbb írója volt. Azon az estén nem tértek ki különösebben arra, hogy milyen jelentősége van a fordításkötetnek, csupán a szerzők mondták el azokat a nehézségeket, amelyekkel szembesültek munkájuk folyamán. Ígéret született azonban, hogy egyszer magáról a könyről is tartanak egy külön bemutatót, és felhívták a figyelmemet, hogy ebből személyesen is vegyem ki a részemet. Így jutottunk el a mai estéhez, amelynek egyetlen fontos üzenete van, közelebb hozni a település polgáraihoz azokat az írókat és műveiket, akik közösségünkben éltek és alkottak. Őszintén remélem, hogy a szerb olvasóközönséghez sikerült közelebb hoznunk mindazt, amiről Gion Nándor írt, a könyveit és azok üzenetét. Szerintem a jövőben arra kell nagyobb hangsúlyt fektetnünk, hogy ilyen és hasonló rendezvények keretében külön-külön is bemutassuk azokat a Gion-műveket, regényeket és novellákat, amelyek már megjelentek vagy meg fognak jelenni szerb nyelven, annál is inkább, mert szinte minden művében ott vannak az egyszerű, hétköznapi emberek, akik itt éltek, élnek körülöttünk, továbbá szülőfalunk könnyen felismerhető helyszínei. Gion Nándor a gondviseléstől egyedi ajándékot kapott, ez pedig az a különleges, de ugyanakkor egyszerű, könnyen érthető kifejezésmód, ami műveiben olvasható. Ezt a gazdag életművet mindenképpen és minden lehető módon tovább kell adni az embereknek, az olvasóknak – mondta Papulin, aki azt is elmesélte, hogy a hatvanas években Gion Nándorral többször is beszélgetett személyesen, hiszen Szenttamásról együtt utaztak busszal az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karára.
A Gion Nándor Napok idei rendezvénysorozata négy irodalmi estből állt (dr. Árpás Károly előadása a rossz időjárás miatt elmaradt), a Népkönyvtárban vendégül látták dr. Franyó Zsuzsanna nyugalmazott egyetemi tanárt, dramaturgot, színikritikust, Vajda Tibor rendezőt, Dudás Károly írót, publicistát, szerkesztőt, Nagy Margitot a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnökét és Kollár Mária nyugalmazott magyartanárt, a VMPE munkatársát. Paraczky László