A novella napja Szenttamáson

A szenttamási Gion Nándor Emlékházban július 27-én hirdették ki a Gion Nándor Novella- és Műfordítói Pályázat eredményeit. A novellapályázat célja a magyar irodalom és szellemiség gazdagítása, új művek írásának serkentése, a gioni diskurzusok továbbéltetése volt. A bírálóbizottság – Radics Viktória költő, esszéíró, műfordító, kritikus és újságíró (Budapest–Belgrád), dr. Utasi Csilla tanár, irodalomtörténész (Újvidék), a zsűri elnöke, Reményi József Tamás szerkesztő, kritikus (Budapest), Kurcz Ádám magyar–történelem szakos tanár, szócikkíró, doktorandusz, Gion-kutató (Budapest), Simonyi Balázs rendező, forgatókönyvíró, operatőr, vágó, fényképész (Budapest) – sikeresnek találta a pályázatot, amelyre 55 jeligés pályamű érkezett. Dr. Utasi Csilla, a zsűri elnökeelmondta, hogy változatos pályaművek érkeztek be: – Ez a kép tulajdonképpen a novella műfaj tarkaságát mutatja, és mint a jeligék feloldása után láttuk, a távolabbi régiókból, így Budapestről, de vidéki magyarországi városokból is érkeztek munkák. A pályaművek a klasszikus novelláktól az intellektuális prózán át a parabola szerinti rövid történetekig terjednek. A zsűrinek nagyon nehéz dolga volt a választáskor, hiszen sok és változatos anyagot kellett áttekintenie, de ennek ellenére tulajdonképpen az eredeti megoldásokat, a kiérlelt prózai megoldásokat díjaztuk, és tulajdonképpen a választásunk is tükrözi az idei pályaműveknek a sokszínűségét. A zsűri a következő döntést hozta: 1. helyezés: Csík Mónika (Kispiac): Az akácosnál balra c. novellája, 2. helyezés: Kovács Jolánka (Muzslya): A kis kígyó, a 3. helyezést Móra Regina (Szabadka): Énok apó és történetei és Rényi Ádám (Budapest): Osztálytalálkozó osztja.
Csík Mónika, az idei első díjas második alkalommal vett részt a pályázaton: – Tavaly egy általam fontosnak tartott Gion-művet, az Izsakhárt vettem alapul, és ebből kiindulva alkottam meg az akkori pályamunkámat. Bekerültem vele a különdíjasok közé, és egyúttal az idén megjelent antológiába is.Idén azonban megpróbáltam nem konkrét Gion-műhöz kötődni, hanem Gion összes művének a bennem lecsapódott élményét novellába önteni. Mivel a pályázati kiírásban az szerepel, hogy valamiképpen kötődni kell a gioni hagyományokhoz, olyan műveket kellett létrehozni, amelyek részben a Gion által megteremtett hagyományokra épülnek. A témaválasztás, persze, szabad, de mindenképpen kötődnie kell ahhoz, amit Gion Nándor alkotott. Aki pályázik, mindenképpen érzi, esélye van arra, hogy nyerjen is. Úgy éreztem, idén is sikerült olyasmit írnom, ami a Gion-prózát jellemzi. Ez, persze, zsűrifüggő is, hiszen öt ember ízlésével kell találkoznia az alkotásnak, és nyilvánvaló, hogy az ő kritikai megítélésük volt a döntő abban, hogy mely művet érezték a hagyományhoz kötődően a legerősebben. Külön erre az alkalomra jelent meg az antológia, amelyben az eddigi legjobb művek kerültek, de még senki sem olvasta közülünk, és nem láthattuk egymás munkáit. Az érdeklődésből pedig az szűrhető le, hogy nemcsak Vajdaságból vannak pályázók, hanem az anyaországból is érkeztek pályamunkák, és ez mindenképpen arra utal, hogy van és lesz, aki továbbviszi ezt az irodalmi műfajt.
Rényi Ádám Budapestről küldte be pályamunkáját: – A novellát, amivel a harmadik díjat nyertem, úgy írtam, hogy eszembe jutott egy csavar, és a csavar köré építettem a történetet. Több ilyen történetet is írtam, és az antológiába négy is bekerül közülük. Igazából az érdekelt, hogyan lehet megviccelni, megtréfálni az olvasót azzal, hogy bemutatok neki egy történetet, ami teljesen másnak tűnik, mint ami valójában. Csak az utolsó pillanatban derül ki, hogy egyeltalán nem arról van szó, amire gondoltunk. Tulajdonképpen maga a működési mechanizmus érdekelt igazán, és ezért írtam a csavarok köré a történeteket. A díjazott mű címe Osztálytalálkozó, ami szintén úgy tűnik, mintha valóban azon a helyszínen játszódna, a végén pedig kiderül, hogy egészen máshol játszódik. Az élettársam szenttamási, és amíg nem ismertük egymást, nem hallottam erről a településről. Csak később kezdtem el megismerni Vajdaságot és Gion Nándort is. Minden elismerésem azért, hogy ez a kisváros odafigyel rá, és nem felejti el megőrizni és ápolni az emlékét. Mindazok, akik a pályázatot megszervezték, gondoskodnak az utánpótlásról, és ez szerintem csakis pozitívumként tehető le a magyar irodalom asztalára.
Móra Regina az idén külön erre az alkalomra írta az Énok apó és történetei című novelláját: – Nagyon színvonalasnak tartom a Gion-novellapályázatot, hiszen tavaly is részt vettem már rajta. Nagyon szeretem Gion műveit, szívesen és bármikor újraolvasom őket. Azt a hangulatot, ami a regényeiben megvan, többször is megpróbálom átengedni magamon, és újraírni, a szó szoros értelmében. Így született meg ez a történet is, amelynek főhőse és elbeszélője is egyben Énok apó. Maga a novella több mesét tartalmaz, ami pedig összeköti őket, az az, hogy szinte kivétel nélkül mind falusi környezetben játszódik, amivel máris kötődik a Gion-művekhez. Örülök, hogy a pályázatra egyre többen jelentkeznek, és annak is, hogy egyre többen mernek ezáltal bemutatkozni, megmérettetni. Maga a díj számomra egy elismerés is, hogy folytassam, mert, bizony, néha megesik, hogy elveszítem a kedvem, és sajnos a mindennapok is közrejátszanak ebben. Ha valamit újraolvasok, erőt kapok, és talán innen merítem a további energiát. Ha kérdezed, hogy írni fogok-e még, biztosan rábólintok. A bírálóbizottság a további pályaműveket javasolja megjelentetésre: Balogh Gábor (Győr): Galambos, az indián, A falka, Benedek Miklós (Feketics): A fehér házak, Borbély László (Budapest): Menekülés Bácskába, Jódal Kálmán (Újvidék): Harákolás, Jódal Rózsa (Újvidék): Négy fal, Munjin Andrea (Szenttamás): Szöszgyűjtők, N. Czirok Ferenc (Muzslya): A hártyaszárnyú, Rényi Ádám (Budapest): Paula, Három csengetés, Mosoly, Romoda Ferenc (Óbecse): Fogadott nagymama, Sándor Zoltán (Szabadka): Adósság, Vadlövő Gabriella (Nagykikinda): Az ügyvédné, Wilhelm József (Doroszló): Minden elmúlik, Zakinszky Toma Viktória (Temerin): Egy kis pletyka.
Virág Gábor, az újvidéki Forum Könyvkiadó Intézet igazgatója bemutatta a tavalyi pályázatok eredményeként létrejött köteteket, az Í/11 című novellaantológiát és a Priče iz Keglovićeve ulice című műfordításokat tartalmozó kötetet.
A Gion Nándor műfordítói pályázatot szintén 2013. február 1-jén hirdette meg a Gion Nándor Emlékház és Szenttamás Község Önkormányzata. A pályázat célja Gion Nándor mindmáig szerbül nem olvasható elbeszéléseinek, novelláinak szerb nyelvre fordítása. A pályázat 2013. június 1-jén zárult. A Gion Nándor műfordítói pályázatra 17 pályamű érkezett. A dr. Andrić Edit, dr. Draginja Ramadanski, dr. Sinković Cindori Mária és dr. Francišković Dragana összetételű zsűri Pivnički Nataša szenttamási műfordítónak ítélte oda az első díjat.
A műsor elején dr. Káich Katalin művelődéstörténész beszédét követően leleplezték Fuszkó István, szenttamási fafaragó a Kárókatonák című faszobrát. A műsor végén a jelenlevők megkóstolhatták a Gion Nándor édesapja által ültetett körtefa terméséből készült pálinkát. Az idén is szerveztek helytörténeti sétát, és végigvezették a vendégeket a gioni regényekből ismert helyszíneken.